„1996”

Fokozatosan szépítettük klubunkat, és elkezdtük a zárt udvar rendbetételét is.

Ez az udvar adta meg a hangulatát az egésznek, mivel ha egy kis pihenésre vágyott valaki a sok dobálás után, csak ki kellett lépnie az ajtón, és máris az udvarra ért, ahol két hatalmas gesztenyefa is volt. Befüvesítettük az egészet, és nagyon remek hangulatot árasztott. Horváth Zoltán itt tartotta az egyre növekvő utánpótlás játékosoknak az edzések előtti bemelegítést – ami egyeseknek nem nagyon tetszett, de nagyon jó dolog volt.

A szinte minden hónapban megrendezett bográcsozás volt a csúcspont. Ezek a főzések rendszeresek voltak, minden klubtagunk jelen volt, és hatalmas derbiket játszottunk egymással. A későbbiek folyamán a támogatóinknak is szerveztünk ilyen kajával összekötött versenyeket, melyek igen nagy népszerűségnek örvendtek.

Az akkoriban nálunk szerepelt csapatok bizonyíthatják, hogy milyen remek kis helyet alakítottunk ki magunknak.

Az edzéseink is egész másképpen zajlottak akkoriban, mivel olyan elszántsággal gyakorolt mindenki, hogy egyszerűen senki nem akart hazamenni. 15 éve hétfő – szerda – péntek rendszerességgel végezzük gyakorlásainkat fél hattól nyolcig, de akkor még 11 órakor is hajigáltuk a nyilakat.

Fejlődtek is a fiatalok rendesen, aminek az lett az eredménye, hogy szép lassan kezdték legyőzni a felnőtteket, és innentől kezdve beláttuk, hogy a követendő út a „buborékok” teljes mellszélességgel történő támogatása kell, hogy legyen.

A városban olyan népszerű lett a játék, hogy hetente kellett táblát és kiegészítőket rendelni a Bélától, már a Postán kérdezték, mi lesz itt, hogy a polgármestertől az orvosokig mindenki táblát rendel.

Megalakult a városban a „Gulyás klub”. A vendéglátóhelyen a vendégekből alakult csapat kb. két évig működhetett, majd megszűnt. Ebből a klubból a későbbiekben többen átjöttek hozzánk játszani.

Jártunk a mindig Budapesten megrendezett utánpótlás versenyekre, és sikerült elérnünk, hogy Zirc is kapjon mindig egy fordulót. A fővárosi gyerekek boldogan jöttek hozzánk, ami a mai napig így van. Ilyen alkalmakkor szinte az egész Művelődési Központot megkaptuk, és nagyon jó hangulatú versenyeket rendeztünk.

A sportág olyan népszerű volt, hogy a közeli falvakban is szerveztünk rendezvényeket, tulajdonképpen mindenki játszotta ezt a szép játékot.

Városunkban minden évben nagyon komolyan vették a sportolók díjazását, ezért nagyon örültünk annak, hogy az ifjúsági kategóriában Répás Zsolt, újdonsült steel bajnokunk végzett az első helyen. Ez volt az első kitüntetés, amit klubunk játékosa kapott, a későbbiekben ebből szerencsére nem volt hiány.

Elkezdődtek a helyi, valamint a környező falvakban történő versenyek szervezése, mely nem kis feladat volt, de megérte. A sportág népszerűsége jelentősen megnőtt, és tovább tartott a kellékek, nyilak és táblák megrendelése.

Az akkori eredmények természetesen nagyon hiányosak, de a Veszprém megyei Napló újságcikkeiből /mely a mai napig több száz cikket jelent/ sikerült megtalálni ebből az évből is pár eredményt.

A felnőttek és az ifjúságiak elsősorban az országos versenyekre jártak, melyek akkoriban a Gyömrői úton lettek megrendezve.

Itt még különösebb eredmények nem születtek, de az utánpótlás korú fiataljaink elkezdték bontogatni szárnyaikat, és állandóan a dobogó közelében jártak.

A nagy csaták helyszíne a Gyömrői úton.

A legnagyobb helyi rendezésű versenysorozat ebben az évben egy nyolc fordulós verseny volt, ahol a résztvevők száma több mint 40 fő volt. Sajnálatos módon ennek a sorozatnak a végeredménye elveszett, így nem tudjuk a sorrendet. Az viszont biztos, hogy ezeken a versenyeken nem csak klubtagjaink vettek részt.

Az országos utánpótlás bajnokságokon már bevezetésre került az ifjúsági mellett a serdülő kategória is, és itt is indítottunk versenyzőket. Csak érdekességként: a bajnokság kilenc fordulóból állt, tehát egy nagyon komoly versenysorozatról volt szó.

Az ifjúságiaknál steel szakágban Szöllősi Balázsnak sikerült felállni a dobogó második fokára, míg a harmadik helyet is a mi játékosunk Vörösházi Zoltán szerezte meg.

A serdülők között hatalmas csatát vívott Mühlbauer Péter és Jánosik László, végül is Mühlbauer végzett az első, míg Jánosik a második helyen.

Megkezdődött tehát az utánpótlásnál az a rendkívüli éremszerzés, melyet játékosaink évről-évre produkáltak. A fejlődés fokozatos volt, és mivel több generáció is küzdött egymással, szerencsére mindig voltak olyan ellenfeleink, akiktől csak tanulni tudtak fiataljaink.

Nem véletlen tehát, hogy az évek során rengeteg jó barátot szereztek maguknak annak ellenére, hogy igen sok borsot törtek egymás orra alá. De ez így volt természetes.

Az év végén klubunk tagja lett Dobos Timea, és Tóth Viktor, majd átigazolt a „Gulyás” klubból Kaufmann Krisztián is.

Ennek az évnek az érdekessége volt, hogy ekkor alakult meg az EDU, ami annyit jelentett, hogy számunkra is kezdtek fontosak lenni a soft versenyek. Szép lassan elkezdtünk spórolni, hogy tudjunk gépeket vásárolni, ami baráti segítséggel sikerült is. A gépeket a környező kocsmákba helyeztük ki, és csak úgy dőlt a lé. Ez is bizonyítja, hogy a darts akkoriban valóban népszerű volt, annak ellenére, hogy publicitása szinte a nullával volt egyenlő.