„1994”

A Pinceklub. Mindig itt kezdődik a történet, de hát nincs mit tenni, klubunk 1994. májusában itt alakult meg.

         Ez volt a pult a kezdeti időszakban.

Vásároltunk egy táblát 6000.—Ft-ért, ami akkor csillagászati összegnek számított - még szerencse, hogy a költségeket a Művelődési Központ finanszírozta. Aki járt annak idejében ebben a helyiségben az tudja, hogy egy boltíves teremről van szó, ahol fából készült oszlopok adták a díszletet. Na erre az oszlopra raktuk fel a táblát, ami össze vissza himbálódzott a dobásoknál. A jó Isten a megmondhatója, hogy milyen távolságból dobtunk, de valami hasonló lehetett a hivataloshoz.

         Balról a második oszlopon volt felszerelve a tábla.

A Pinceklub törzsközönsége annak idején öt-hat fő volt, a bulik alkalmával, melyek általában hétvégén voltak több százan is lehettek. Ilyenkor a tábla nem volt a helyén, de az eredményeket jelző összesítő műanyag tábla a büfé falán díszelgett.

Ezt mámorosan is többen észrevették, és érdeklődtek, hogy mi a fene ez.

Létszámunk hétről hétre gyarapodott, ami végül is azt eredményezte, hogy egy-egy „bajnoki” fordulóra több, mint húszan jelentkeztek. Valóban bajnokság volt ez a javából. Mit sem tudtunk mi arról, hogy az előttünk alakuló nagy budapesti klubok már akkor szövetséget alkotva versengtek egymással. /Bár akkor még ők is nagyon kevesen voltak./

Az első díj általában egy üveg Unicum volt, amit a legtöbbször a serdülő Szöllősi Balázs nyert meg, de mivel még nagyon fiatal volt, a nyereményt hazavitte édesapjának. Boldog lehetett az öreg, mert Balázs sokszor nyert.

A darts csak egyike volt a pezsgő sportéletnek, hiszen hatalmas érdeklődés kísérte a rex, az ulti és a sakk versenyeket is.

                                 Hétvégénként zsúfolásig megtelt a helyiség.

Müller Anikó a zirci Művelődési Központ igazgatónője egyszer csak azzal állított be a klubba, hogy van egy terem fennt a „házban”, ha helyre állítjuk, akkor a miénk lehet. Abban a pillanatban megalakult a „brigád”, és mint általában mindig, megkezdődött az anyagok beszerzése. Ez nem volt egyszerű, mert nekünk pénzünk nem volt, tehát úgy kellett elővarázsolni az anyagokat. A lelkesedés megtette hatását, mivel többen is a segítségünkre siettek, így szép lassan elkezdődhetett az „építkezés”.

A terem állapota borzalmas volt, éppen, hogy nem dőlt össze. Számtalan órát töltöttünk a rendbetétellel, de nem volt más lehetőség, ha azt akartuk, hogy egy jó kis klubunk legyen, sokat kellett érte dolgozni.

E közben kerestük a szövetséget, de sehogy nem találtuk, Több tucat telefon után sikerült elérni a titkárnőt – Graun Editet – aki mindenben nagyon készségesen a segítségünkre volt. Küldött nekünk mindenféle levezető lapot, és a játékokról, szabályokról szóló leírásokat.

Ennek következtében még mindig a Pinceklubban, de már szabályosan játszottunk, és minden méret a helyére került.

1995 tavaszára elkészült a rendkívül kicsi termünk, amit a Művelődési Központ berendezett – kaptunk függönyt, egy asztalt, és három széket. Fantasztikus volt.

Sikerült klubunkat hivatalossá is tenni, mert a papírok intézése befejeződött, és 1995 március 16-án – egy évvel a kezdetek után – hivatalos is megalakultunk „Wings” Dart Club néven.

Edit említette, hogy Székesfehérváron van egy klub, ők már nagyon profik, vegyük fel velük a kapcsolatot, biztosan segíteni fognak nekünk. /Volt Noszlopon is a Városi Attila vezette Dartanya D.C., de róluk csak később hallottunk./ Megkaptuk a telefonszámot, és felhívtuk Völgyi Sándort, aki a Gilde D.C. vezetője volt. Meghívtuk a megnyitóra, és láss csodát elfogadták azt. Készültünk becsülettel, mindent kiglancoltunk, még sütemény is volt. „Papa” elvágta a szalagot, és megkezdődött a bemutató, amit Kiss Tibor és Nagy Péter végzett. A kezdeti megilletődöttség után már legjobbjaink kiálltak egy-egy partira – nagy élmény volt. Innen kezdődött jó kapcsolatunk a fehérvári csapattal, mely remélhetőleg a továbbiakban is kitart majd. A megnyitó napja 1995. május huszonvalahányadika volt, mert a Veszprém megyei Naplóban 26-án jelent meg.

Ebben a kicsi klubban még a múlt században olyan játékosok fordultak meg - mint Bezzeg Nándor /akkor még az EBDE játékosa/, Rucska József, Rácz Marene, az akkori fantasztikus Soul D.C. női csapatának tagjaival.